Ritka üdvös alkalom, amikor egyetlen szöveg értelmezésével egy egész életmű jelentős szeletét is vizsgálhatjuk. Jelen esetben konkrétan az 1/7-ét, ha hihetünk a mester munkásságát bemutató honlapnak (http://solteszrezso.eloadomuvesz.info/), bár bizonyára sorakoznak még egyéb remekművek is a polcon ’63 óta. Az biztos, hogy nincs ember, aki fejből két Soltész Rezső-dal címet tud.

Na, de a lényeg. Hogy* valaki egyetlen művel ténylegesen évtizedeken át lássa el hangzóanyaggal az eleinte fiatal, később korosodó, aztán a retrohullámot megszörfölve ismét a fiatal hallgatóságot, mindezt ráadásul sikertől, olykor rajongástól övezve, az okvetlenül elemzésre méltó eset. Okuljunk hát!

Frappáns, a magyar könnyűzene későbbi szövegtermékeit is számba véve minőségi verskezdéssel van dolgunk, a vak is látja, hát még, ha a süket is hallaná! Sehol egy hibádzó vagy többletszótag, pontos kiszámítottság, precíz prozódia uralkodik a szöveg elején (később a refrén fölborítja a rendszert, de mivel ritmusilag is eltér a fölvezetéstől, így ez nem zavaró). A rímszerkezet AA/B/CC/B, és aki eddig esetleg nem vette volna elég komolyan ezt a dalt, annak bátran ajánlhatjuk figyelmébe a pokoljárás oly avatott mestereinek műveit, mint Dante Alighieri (La Divina Commedia) vagy József Attila (Nagyon fáj), akik alvilági bugyrokban tett látogatásaik érzékeltetésére szintén ehhez, vagy erre emlékeztető szerkezethez fordultak (v.ö. Alföldy Jenő: Rontás és bel canto. In Kortárs 48. évf. 12. szám). Hiszen pokoljárás ez is a javából, mégpedig nemcsak a hallgatónak, de úgyszintén az előadónak. Mégpedig az alábbiak miatt.
 

Amit a formai elemek helyes alkalmazásáról elmondhattunk, sajnos a tartalmi részekre nem vonatkoztathatók, az első sor egyből arcunkba csap egy jókora gubancot:

Nem is olyan rég, ha jól emlékszel még

Ilyet ember nem mond, még az sem, aki hát-tal kezd mondatot. Helyes variációk volnának: Nem is olyan rég, ha jól emlékszem még; vagy: Nem is olyan rég, ha emlékszel még. A ’jól’ ugyanis ebben az esetben egy idiomatikus kifejezés, a ’ ha jól emlékszem’ része, melynek csak első személyű alakjai használatosak. Olyan, mintha azt mondanánk, hogy ’Kölcsönvenném a kocsidat, ha nincs ellenemre’. Persze, azért sejtjük, hogy mi van itt gondolva. 
 

Játszottam egy gitáron
Neked szólt a dal, de jött egy nagy vihar
És eltörött a gitárom

Megismerkedünk tehát a gitártulajdonos szomorú emlékével, miszerint a feltehetően váratlanul érkező kedvezőtlen meteorológiai jelenség nemcsak a szerző szerenádjának véghezvitelét, de egyúttal a zeneszerszámon való további tevékenységet is lehetetlenné tette (v.ö. derült égből villámcsapás). A dalolás egyéb körülményeiről, a hallgatóság személyi összetételéről, sőt, egyáltalán létszámáról ugyanúgy nem tudunk meg semmit, mint a dal címzettjéről.

 
Az élet ment tovább és néhány jóbarát
Veled együtt segített
Született egy dal, mely senkit sem zavar
Talán te is megérted
 

Súlyos a megpróbáltatás, de emberünket a gitárral ellentétben kemény fából faragták, és rezignált méltósággal viseli a csapást, a tudatosan megélt emberi élet teljességét tartva szem előtt. Szerencséjére nincs egyedül küzdelmében, magáról, a megszólítottról derül ki, hogy többedmagával pártját fogta a trauma után is egyenes gerinccel járó zenésznek.
Bár a felől sincs hitelt érdemlő információnk, hogy a hangszer a rongálódást követően javítható maradt-e, az indirekt bizonyításhoz fordulhatunk, hiszen ha föltesszük, hogy nincs gitár, akkor a megszületett dal sem jöhetett volna létre, tehát premisszánk helytelen volt, és mégis van gitár. Vagy vett egy másikat.

Hogy* a jellemet nem kezdte ki tehát a baleset, azt látjuk, de valami mégis eltörött (a gitáron kívül): a hit. Az új dal üzenetének átadására már kísérletet sem látunk, a ’senkit sem zavar’ és a ’Talán te is megérted’ sorok arról árulkodnak, hogy jelentőségét már maga a szerző is relativizálja. A megérthetetlenség valamint az esetleges megértés fölöslegessége válnak kulcsszavakká, nem kevesebbet állít a szöveg, minthogy hivatása betöltése esetén, a legjobb esetben is csak ’senkit nem zavar’, és hát erre matematikailag, ugye, a hallgatók számával fordítottan arányosan kevés az esély.

Most itt vagy velem, újra együtt igen
A dal is újra neked szól
Most itt vagy velem, szorítsd meg a kezem
Szorítsd meg és figyelj jól

Tudja ezt a szerző, és ezáltal avatja művét a hiábavalóság himnuszává. Múzsáját pedig arra sarkallja, hogy a zenétől eltávolodva inkább hermeneutikai összefüggésekre összpontosítson.

Szóljon hangosan az ének, örülj velem kérlek
Úgy ahogyan én
Szóljon hangosan az ének, ameddig csak élek
Énekelek én

A csúcspont a pokoljárás beteljesülése, a szerző tébolyult kántálásba kezd, azt állítva, hogy ezt soha nem is fogja befejezni, őrületét örömnek álcázva igyekszik hallgatóságát is kiragadni a józanság ketrecéből.

Te sem tudhatod, mi vár majd reád
Ha valahova betévedsz
Ha ott is szól a dal, nincsen semmi baj
Hisz ritmusra ver a szíved
 
Ez a szakasz már az inferno. A bomlott elme tombolását pillanatra akasztja csak meg egy gondolatfoszlány, amely szintén a kívülállók pokoli dühöngésbe való integrálását célozza. Azzal áltat, hogy szerzeménye időtől és tértől független értéket kínál. Hallgatóinak alkimista csodavárását** kihasználva könnyen elérhető megoldást kínál (szívverés), amelyet, ha bárki elér (márpedig elér), akkor ’nincsen semmi baj’ minden rendben lesz. A rövid eszmélés azonban hamarosan átadja a helyet az eszeveszett összeomlásnak, a szavak értelmüket vesztik, és a zenészt kasszandrai jóslatként élete végéig üldözik a refrén utolsó sorai. Dona nobis pacem!

*Hoggyal kezdünk mondatot.
** v.ö. Monty Python: Life of Brian, The hermit: Crowd: A miracle! A miracle! Follower 1: He has made the bush fruitful by His word! Follower 3: They have brought forth juniper berries! Brian: Of course they've brought forth juniper berries! They're juniper bushes! What do you expect?!

Teljes szöveg:

Soltész Rezső : Szóljon hangosan az ének, Szövegíró: S. Nagy István

 
Nem is olyan rég, ha jól emlékszel még
Játszottam egy gitáron
Neked szólt a dal, de jött egy nagy vihar
És eltörött a gitárom
Az élet ment tovább és néhány jóbarát
Veled együtt segített
Született egy dal, mely senkit sem zavar
Talán te is megérted
Most itt vagy velem, újra együtt igen
A dal is újra neked szól
Most itt vagy velem, szorítsd meg a kezem
Szorítsd meg és figyelj jól

Szóljon hangosan az ének, örülj velem kérlek
Úgy ahogyan én
Szóljon hangosan az ének, ameddig csak élek
Énekelek én
Szóljon hangosan az ének, örülj velem kérlek
Úgy ahogyan én
Szóljon hangosan az ének, ameddig csak élek
Énekelek én

Te sem tudhatod, mi vár majd reád
Ha valahova betévedsz
Ha ott is szól a dal, nincsen semmi baj
Hisz ritmusra ver a szíved
Most itt vagy velem, újra együtt igen
A dal is újra neked szól
Most itt vagy velem, szorítsd meg a kezem
Szorítsd meg és figyelj jól

Szóljon hangosan az ének, örülj velem kérlek
Úgy ahogyan én
Szóljon hangosan az ének, ameddig csak élek
Énekelek én
Szóljon hangosan az ének, örülj velem kérlek
Úgy ahogyan én
Szóljon hangosan az ének, ameddig csak élek
Énekelek én
Amíg csak élek, énekelek én
Szóljon hangosan az ének, örülj velem kérlek
Úgy ahogyan én
Szóljon hangosan az ének, ameddig csak élek
Énekelek én
Amíg csak élek, énekelek én
Amíg csak élek, énekelek én