Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok! Ébredni kéne már!
A felütés határozottan honvédségi emlékekre játszik, a sor végére mindenki behelyettesítheti az általa ismert megszólítási mintát (elvtársak, bajtársak, katonák stb.), ily módon nemzedékeket szólít meg a dal, igaz, csak a hadköteles felüket. A folytatás már közepes eufemizmus, az 'ébresztő föl' helyett gyenge és erőtlen az 'ébredni kéne már!', ilyennel magára valamit is adó tisztes nem vesződik.
Óóó! Érj hozzám! Nem várok holnapig, nem várok fél 6-ig.
Óóó! Vártam már eleget.
Ne vacakolj annyit! Elmúlik az életem.
Ne vacakolj annyit! Mindegyik kell nekem.
Óóó! Vártam már eleget.
Ne vacakolj annyit! Elmúlik az életem.
Ne vacakolj annyit! Mindegyik kell nekem.
Rögtön ezután elbizonytalanodunk, kinek és miért is kéne még a fél 6-os ébresztő és századsorakozó előtt vacakolás nélkül hozzánk érnie? Az életünk elmúlásával való fenyegetőzés pszichopatológiai felhangoktól terhes, különösen, ha a 'mindegyik kell nekem' kitételt is értelmezni szeretnénk. Mindegyik mi? Élet? Érintés? Nehéz ügy idáig.
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Hanem itt újabb értelmezési tartomány nyílik a figyelmes hallgatónak: piros almáktól roskadó fát emleget a dalnok, melyet rázni kell, hát mi ez, ha nem a metafora kibontásának magasiskolája? A visszafojtott nemiség kitörésének honvédségi esetben kézenfekvő konnotációjától óva inteném a hallgatót, hiszen a szöveg nem az önmagáért és mindenáron való betakarításélményt kínálja nekünk, épp ellenkezőleg: önmegtartóztatásra int, és a termés maga idejében, éretten történő bekebelezésére figyelmeztet.
Ápoltam a kertem, hogy nőjön a sok virág.
Azonnal magyarázatot is kapunk tehát a nemes viselkedésre, hiszen megtudjuk, hogy a felelős hozzáállás nem a pillanat szülötte, hanem egyfajta équilibre statique, melyet a szövegíró kitartó és odaadó munkával ért el.
Óóó! Szeressük egymást!
Az univerzális elfogadás jelmondataként emlegethetjük az egyszerűségével sokkoló voluntatív felszólítást, mellyel a dal eléri tetőfokát. Nem csoda hát, ha a megfelelő pillanat elérkeztét türelemmel kiváró meditáló ember jutalma a teljesség felismerése: az ösztönös indulatok tomboló kitörésekor a szája szögletét már az egzisztencializmus határterületeit feszegető figyelmeztetés hagyja el:
Olyan rövid az élet és nagyon hosszú a folytatás.
Sajnos ez a kurta de lényegre törő megállapítás visszahull megfogalmazójára, és mivel a dal további része módszertanilag a repetitív sulykolást részesíti előnyben, hallgatói hajlamosak a fenti kijelentést magára a dalra vonatkoztatni.
Teljes szöveg:
Jó reggelt kívánok! Ébredni kéne már!
Óóó! Érj hozzám! Nem várok holnapig, nem várok fél 6-ig.
Óóó! Vártam már eleget.
Ne vacakolj annyit! Elmúlik az életem.
Ne vacakolj annyit! Mindegyik kell nekem.
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Ápoltam a kertem, hogy nőjön a sok virág.
Óóó! Szeressük egymást!
Olyan rövid az élet és nagyon hosszú a folytatás.
Óóó! Jó éjszakát!
Ne vacakolj annyit! Elmúlik az életem.
Ne vacakolj annyit! Mindegyik kell nekem.
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd, rázd, rázd, rázd, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Óóó, óó! Ne vacakolj annyit! Elmúlik az életem
Ne vacakolj annyit! Mindegyik kell nekem.
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Rázd, rázd, rázd, rázd, rázd!
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Óóó! Érj hozzám! Nem várok holnapig, nem várok fél 6-ig.
Óóó! Vártam már eleget.
Ne vacakolj annyit! Elmúlik az életem.
Ne vacakolj annyit! Mindegyik kell nekem.
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Ápoltam a kertem, hogy nőjön a sok virág.
Óóó! Szeressük egymást!
Olyan rövid az élet és nagyon hosszú a folytatás.
Óóó! Jó éjszakát!
Ne vacakolj annyit! Elmúlik az életem.
Ne vacakolj annyit! Mindegyik kell nekem.
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd, rázd, rázd, rázd, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Óóó, óó! Ne vacakolj annyit! Elmúlik az életem
Ne vacakolj annyit! Mindegyik kell nekem.
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
Rázd, rázd, rázd, rázd, rázd!
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma rázd meg jól a fát!
